Buli Zoli – Történelem: Folytatás…

A legutóbb a komolyzenénél hagytam abba, ami után felmerülhet sok emberben a kérdés, hogyha nekem ez ennyire tetszett és tetszik, miért nem folytattam a tanulmányaimat, és miért nem lett belőlem profi “szomorú zenész”. Egyszerűen máshogy alakultak a körülmények abban az időben amikor a pályaválasztásra került a sor, így a környezet enyhe nyomására “rendes” szakmát tanultam. Persze ennyi év távlatából már nem vagyok meggyőződve arról, hogy valójában is profivá válhattam volna. Talán a manuális készségeim, soha nem voltak alkalmasak arra, hogy kitűnő hangszeres legyek. Mindez utólag már csak találgatás. Mindenesetre 17 évesen új hangszer ejtett rabul, és talán még ma sem engedett el. Ez a dob. A dob sokak szemében lenézett hangszer, még a többi hangszeres is tréfákat gyárt ezzel kapcsolatban, mint pl:” A dobos a zenész legjobb barátja.” és “Hárman vagyunk meg egy dobos.”stb. Ez azért is van így mert a zenész társadalmon belül a dobosok egy kis zárt közösséget alkotnak. Egy zongorista, és egy klarinétos kitűnően eltud beszélgetni egymással a zenéről, átlátják egymás kottáit, és csak a hangok megszólaltatásának technikájában tér el tudásuk. Ezzel szemben a dobos az egy csodabogár. Érthetetlen kottákból, más hangszereknél elképzelhetetlen ritmuskombinációkat játszik, és az egyébként jó ritmus érzékű zenésztársak, már csak sejtik a hatodik ütemben, hogy hol van az EGY, de fogadni nem mernének rá. Az első zenekarom, ahol dobosként játszottam, csak abban a körben volt ismert ameddig elhallatszott. A második, már gázsiért játszott rendezvényeken, mondjuk én ma ezért a produkcióért egy fillért sem adnék, de meglepően sikeresek voltunk. A műsor gerincét az ötvenes-hatvanas évek beat zenéje alkotta. Ez még a Lagzi Lajcsi előtti időkben volt amikor egy bálban, még igényes tánczenét is kellett, és lehetett játszani. A nyolcvanas években aztán beindult az a tendencia, ami mára odáig fajult, hogy nem lehet “hosszú fekete haj”(hfh) nélkül bulit játszani. A bulik elromásodtak. Ezzel egy baj van. E

This entry was posted in Zoli bejegyzései and tagged , , . Bookmark the permalink.

Kommentelés lezárva.